|
|
|
|
Történet
|
|
|
 |
 |
A Vér Királya -
Antonias, a Fekete Lovagok hercege közel járt ostoba tervének véghez viteléhez.
"MU az enyém lesz és csak az enyém! Ostoba, alávaló népség nézzétek hatalmamat, ahogy megnyitom utamat a végzetem felé."
Lemulia, egy gonosz varázslónő hamis ígéretekkel fedte el az ostoba lord tekintetét, így az azt tette, amit parancsolt neki, mégha tudatlanul is. Értelmetlen háborúkban egymásnak uszította MU lordjait. Lemulia vég nélkül csak arról beszélt, hogy aki kiszabadítja Kundunt, a sötétség Sátánját, aki már 1000 éve MU birodalma előtt is létezett, olyan végtelen hatalmat fog a kezébe kapni, mellyel a világ ura lesz. Antonias, vakon hitt a gonosz Lemulianak. Így mindenki, aki ellenszegült, a halállal táncolt utoljára. Aki megmaradt, azt elvakította az ígéret és a vér szaga.
Antonias serege hamar elfoglalta az egész birodalmat, hisz egy gonosz varázsló is segítette őket. Aztán egy nap, amit a Nagy Profécia is leírt a Secronomiconban, Antonias serege Ketthotumnál gyülekezett. A vérszomjas katonák lélegzet visszafolytva várták a pillanatot, amikor Antonias és Lemulia feltörik a pecsétet. A szél megállt és a levegő megtelt valami különleges feszültséggel, ahogy a pillanat közeledett.
Egy pillanatra Antonias szemébe pánik szökket. "Minden rendben van, Lemulia?" A varázslónő elbújva egy sötét árnyékban megingatta fejét. "Itt az idő, hogy a világ ura légy." Antonias félelme megmaradt, azonban a varázslónő szavai erőt öntöttek belé. Antonias elkiáltotta magát, "Ez a világ örökké az enyém." majd nyúlni kezdett Etramu pecsétje felé.
"Om Orakust, Hemiad, Kiratus. Le Al Hokbras, Ektua, Ho."
Egy ismeretlen szöveg hangzott fel Lemulia torkából, és abban a pillanatban kék aura vette körbe Antonias testét, védve azt. Ugyanebben a pillanatban a pecsét kőből fény tört elő. Lemulia hangja felerősödött, ahogy a ráolvasást egyre hangosabban mondta, Antonias szemében pedig kigyúlt az őrület fénye, ahogyan a pecsétből kiáradó fény táncolt előtte. "Még egy kicsit, még egy kicsit..." Antonias keze kicsit megremegett, ahogyan közeledett a pecsét felé. A fény, amely a kőből tört elő, nekiállt vibrálni "még egy kicsit..." - Mielőtt Lemulia befejezhette volna varázsigéjét, a pecsét kő széttört. "A király, a Vér Királya!!!" A katonák ordítva hívták mesterüket a Sötétség Sátánját, Kundunt, aki abban a pillanatban újra életre kelt. Kundun égő szemekkel tekintett le Antoniasra és elordította magát , "Mostantól a világ az enyém! Csak a vér és a félelem fogja betölteni a világot!" A pecsét ebben a pillanatban nyolc részre tört és MU világának távoli részeibe repült.
A világnak, melyet eddig ismertünk, örökké vegé...
|
 |
 |
|
|
 |
|
